Többen kérdezték miért pont most, délután 4 órakor jutott eszünkbe szobrot avatni, amikor itt a hegyen már sötét van? Oka van ennek.
Nimród és Atilla avatásakor, 2007. június 21-én délben az égi vadász íját feszítő keze fölött bukott át a Nap, és szeptember 26-án 18 órakor az Atilla haláláról szólt az ég csillagainak rajzolata. Ettől szállt a két szoborra kozmikus áldás.
Az Árpád-év méltó befejezéseként már szándékosan 2007. december 23-án 16 órára tettük az avatás időpontját, mert tudtuk hogy ekkor bukkan fel a Ziribár hegy felett a telihold, és ekkor a Nimród csillagkép keze fölött nem a Nap, hanem a harc, háború csillaga, a Mars áll. A tény erejét növeli, miszerint 1100 évvel ezelőtt, a pozsonyi csata győztes napján ugyanez a csillagkép volt az égen. Így teljesedik be sejtésünk, miszerint figyelemmel kísérik munkánkat az égiek.
Az idők mélységéből, a termékeny mezopotámiai folyamközből nagy utat tettek meg az elődeink, mire zseniális szervezettséggel Árpád és nemzetsége visszakerült a Kárpát medencébe. Egyenrangú félként, partnerként kezelte az itt élő népeket, melyekkel szövetségben egységes országot alapított. Szent Metódot, tisztelete jeléül gazdagon megajándékozta, és arra kérte, hogy emlékezzék meg róla szent imáiban.
Csíksomlyón őrzik azt az ezüsttel veretett, kókuszdióból faragott legendás kelyhet, amellyel az Atilla óta Erdélyben élő székelyek várták Árpádot. A sólyom madárral szimbolizált Turul nemzetségből származó Árpádot párduckacagánnyal öltöztetik, ami Nimród örökségére vall.
A fejedelem és hét törzse még meg sem melegedhetett a Kárpát-medencében, mert az akkori „egyesült Európa” német-római serege támadást indított Magyarország ellen, azzal a szándékkal, hogy a magyarokat kiirtsák.
Ezért a magyar történelem sorsdöntően fontos dátuma 907. július 7.
A 100 ezer fős egyesített német-római sereg Árpád országának elpusztítására szövetkezett. A Duna mentén felsorakozott hadak csatájában Pozsonynál a magyar sereg, a világ csodálatát kivívó győzelmet aratott. Az ország ettől kezdve biztos alapokon állt. Ebben a csatában halt meg Árpád három fia Tarhos, Üllő, és Jutas. A nagyfejedelem maga is sebet kapott a csatában, és még ebben az évben belehalt sérüléseibe.
Anonymus szerint: „Urunk születésének 907. esztendejében Árpád vezér elköltözék e világból, ki is tisztességesen lőn eltemetve egy kis patak forrása fölött, mely egy kőmederbe folyik alá Athila király városába, holott is a magyarok megtérése után egyház épült, melyet Albának (Fehéregyháznak) neveznek a boldog Szűz Mária tiszteletére.”
Néhány száz méterre innen annak idején Árpád lovasai jártak. Az Ő emléküket őrzik azok a leletek, amelyek a Pilis tetőre vezető szerpentin út építésekor, az 1900-as évek legelején kerültek elő. Orosdy báró büszkén mutogatta vendégeinek a honfoglalás kori leleteket. Ezek a tények is igazolják a Csillagösvény szobrainak ehhez a helyhez kötött létjogosultságát.
Karácsony van és év vége. A karácsony a szeretet legnagyobb ünnepe. Itt a Pilisben a szeretetnek hangsúlyos szerepe van. Ilyenkor az év végén az ember hátra néz egy kicsit, visszapillant az elmúlt esztendőre, és számvetést tesz. Háborgó lelkiismeretét megnyugtatni, zárszámadást készít: tettem-e valami jót szeretteimnek, törlesztettem-e tartozásomból hazám iránt, tettem-e valami Istennek tetsző cselekedetet? Vallom ugyanis, hogy az ember nem azért születik a Földre hogy elüsse itt az idejét, elvegetáljon valahogy, hanem azért, hogy küzdjön, alkosson és teremtsen! Hagyja itt az ujjlenyomatát.
Bár tartozásunkat hazánk iránt sosem érjük utol, mégsem kell szégyenkeznünk. Hiszen áll már Nimród, Atilla és most Árpád. A Pilis hegyén felállítottuk emléküket és most itt állnak, mint a cövek! Hirdetik nagyszerű múltunkat, erősítik azt a megmagyarázhatatlan mágneses erőt, azt a karácsonyi szeretetet, amely ide vonzza az arra érdemes embereket. Ezért kérlek benneteket, merítkezzetek meg ebbe a pilisi szeretetben, rakjátok tele zsebeiteket, szíveteket, lelketeket, és vigyétek szét az országba, öntsétek rá embertársaitokra, mert ezt az ellenségeskedéstől füstölgő világot csak a szeretet képes megváltoztatni. Gyűlöletben a halál terem.
Ha pedig szétosztottátok és elfogyott, gyertek vissza ide, töltődjetek fel újra és újra. Ne aggódjatok, itt a szeretet sosem fog elfogyni, mert itt van a forrás.
Pilisszántó 2007. december 23. 16. óra