Az utóbbi évek agglomerációs ártalmaitól tartva mi, a Pilisért aggódók elhatároztuk, hogy kerítést húzunk a Pilis elé. Nem szögesdrót védelemre gondoltunk, hanem erkölcsi kerítésre. Kerítést oda szoktak húzni, ahol valamilyen értéket szeretnének megvédeni az utókor számára, a modernizáció pusztításától. Olyan erkölcsi védelem ez, mint amilyent a Pilisszántó címerében rejtőző szimbólumainkban őseink üzenetét örököltük, és amely eddig sikeresen őrködött falunk felett. Címerünk pajzs alakja védelemre van kiképezve, de a mi falunk védelmét nem kard, tőr, vagy egyéb ölő eszközzel kívánjuk megoldani, hanem a két betlehemi csillagunk erkölcsi szellemiségével, a csak szeretetben születhető minden élet teremtését és tiszteletét, az élet kenyerét szimbolizáló három búzakalász, a mag titokzatos élethordozó erejével, vagyis a Teremtő Isten szeretetével.

A kápolnához, és Pilis Keresztjéhez, az egykor mészégetéshez szükséges mészkövet bányászó szántói férfiak által kitaposott ösvényen lehet feljutni. Hogy az idelátogató ne csak fizikailag jusson el a Boldogasszonyhoz, hanem érzelmileg is, ismernie kell a hozzávezető ősi történelmi utunkat. Tudja meg mit jelentett nekünk Boldogasszonyunk több ezer éves múltunkban. Ezért arra gondoltunk, mintegy kálvária mintájára, stációkat állítunk az ösvény mentén azzal a különbséggel, hogy itt most ne a fájdalmas szenvedés öntse el az idelátogató szívét, hanem a történelmünk dicsőséges állomásai buzdítsák hazafias öntudatra azokat a társainkat, akik nemzeti értékeinket itt a Pilisben keresik. Mi a megfosztott múltú Nimród unokái keressük származásunk gyökereit. Újszerű és izgalmas foglalatosság lett ez mostanság, de nem a hivatásos szakma körein belül, hanem a múlt szétzúzott, üszkös romjain botladozó egyszerű kultúrkincs keresők, akiket a haza szeretetéből fakadóan történelmünk megismerésének vágya fűt. A Csillagösvénynek elnevezett kaptató mentén hét szobrot, stációt állítottunk tiszteletre méltó történelmi nagyjainkról. Ők heten szakrális vezetőink voltak. Smídt Róbert fafaragó felvidékről, Szőgyénből bebizonyította, hogy nem csak kezével, hanem szívével is tud faragni. Nem anyagi haszonért, hanem az ügy szeretetéért, anyagáron, mint ahogy ezen a helyen eddigi munkáink során csak ingyen lehetett kiváltság gyanánt dolgozni, úgy most is alapfeltétel volt, hogy a szobrok csak adományból ill. felajánlásból készülhetnek el. Negyedévente csak egy szobrot tudott felvállalni, így az év minden napfordulójára jutott egy. Az első három szobor, Nimród, Atilla, Árpád, kronológiai sorrendben épült 2007-ben. Mivel a 2008-as esztendő Mátyás, és a Pálosok éve volt, kezdtük az évet Hunyadi Mátyással, és zártuk a házigazda Szent Özsébbel. A két közbülső napfordulón pedig Szent László, majd Szent István szobra került felavatásra. Most, hogy a Csillagösvény elkészült, mint megannyi Kőmíves Kelemen, teljesítettük a feladatot, amelyet a Teremtő Isten bízott ránk. Az alap évezredek óta itt volt a Pilisben, mi csak előhoztuk a feledésből.

Mint ahogy Wass Albert írja:
„a fundamentum Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad"

Ami itt létesült az mind az Ő terve volt, nem a miénk, mert kezdettől fogva mindvégig éreztük a jelenlétét. Hitünket a Gondviselés megtapasztalása erősítette meg. Az építés során előfordult minden gond megoldása leegyszerűsödött egy halk köszönetté: tudjuk, hogy megint Te voltál, köszönjük! Ha majd odalent elcsüggedtek, mert manapság nem olyan nehéz lelombozódni, akkor gyertek csak ide. Álljatok a Csillagösvényre, nézzetek fel csodálatos múltunkra: Nimródra, aki bíztatást ad és tovább vezet Atillához, aki újabb töltéssel küld Árpádhoz. Így, végig járva a stációkat, Szent Istvánt, Szent Lászlót, Boldog Özsébet és Hunyadi Mátyást, eljutunk Boldogasszonyunkhoz. A Napbaöltözöttől megkapjuk az áldást megtisztult lelkünkre és erőt az értelmes élet folytatásához. Onnan egy szinttel feljebb érkezünk Pilis Keresztjéhez, ahol megnyugodhat lelkünk. Áldott hely ez a Pilis. Itt az ember, szemét lehunyva, szívével tudja látni a világot. A Szántói Szikla Színház „Pilist Tisztelni Jöjjetek” című rendezvénysorozatával emléket kívántunk állítani őseinknek, felhívni a figyelmet arra a szellemiségre, amely a hegység történelmi egyéniségéből fakad, és mint egy territóriumot jelezni, hogy a hegység foglalt, ide más ideológia nem fér be. Egykori polgármesteri legfőbb vágyam, célkitűzésem, a falu erkölcsi pályára való helyezése jó irányba indult. Boldog vagyok, hogy inasa, malterkeverője, kőtörője, talicskázója lehettem a Teremtőnek, aki sok nagyszerű társammal együtt, engem is felhasznált terveihez. Nincs az a jutalom, elismerés, rang, ami felülmúlná ezt a kozmikus belső békét, amely kitölti a lelkiismeretemet. Minden emberi elismerési forma szükségtelenné, és méltóságon alulivá válik ebben a mellkast feszítő belső megnyugvás örömben, amely minden gőgöt lecsendesít. Nagy ajándék az annak, aki tud szeretni, mert aki gyűlöletben él, az lehet hangos, lehet látványos, de valójában halott. Nagy tanulság volt ez a munka számunkra: ha azt akarod, hogy lelkiismereted legyen nyugodt, és örömmel teli, tedd és adj jót másoknak, önzetlenül. A szerető ember megosztani kívánja örömét, mert az így szaporodik, és ettől válik boldoggá, mint ahogy én is szeretném megosztani veletek az enyémet. Boldog vagyok, mert van családom, akit nagyon szeretek! Boldog vagyok, mert van szülőfalum Pilisszántó, amely nekem legszebb a Földkerekségen! Boldog vagyok, mert nem vagyok hazátlan. Ez az én Csillagösvényen járó édes hazám! És boldog vagyok, mert van Istenem! Igyekszem, hogy Ő se tagadjon meg engem, amikor eljön az ideje.

A szántói Boldogasszony szeretetével búcsúzom, az én Jó Istenem áldjon meg mindnyájatokat!

Pilisszántó 2008. december. 21.
Szônyi József Pilisszántóért Egyesület